A „megégett” komcsi szájából (Bodor), mint egy erényes, szeriőz polgár-tanár (Szombathy) részéről.

„Jó, hát akkor itt fogunk élni” – mondja dafke a családanya Éva a film eleji oltárkép-beállításban. Jobbján-balján fiai, Gábor (Nagyköves) és Dénes (Kisköves), időmúlás. De mégis mi van itt?! Egy megtorlások után konszolidálódó ország, amelynek csápjai a privátszférába is elérnek, nem véletlenül, hiszen az államszörny mindent tudni akar az alattvalóiról. „Benn mi volt?” – kérdezi aggódva Éva az amnesztiát kapott családi baráttól, Bodortól hét év börtön után, mire az Őze Lajos játszotta figura behajol a neonfénybe: „Miért? Kinn mi volt?!” Első szex-élmények, buli utáni hányások, lázas kalandok, kalandos lázadások, vágyak, szökések, sikertelen felvételik, zavaros munkakörülmények, elvetélt szembeszegülések ide vagy oda, a rezsim rátelepedik mindenre és eliminál. Az időugrásokkal tarkított, egyenes vonalú elbeszélés történelmünk fura vagy éppen sorsfordító dátumai mentén halad: az expozícióban 1956 forradalmának végnapjaiban vagyunk, a fekete-fehér filmhíradót stilizált fikciós képek váltják. Az Apa kitépi harcostársa, Bodor kezéből a fegyvert (fontos momentum!), hogy elássa a többi bizonyítékkal együtt, gyors búcsú, fel a lakásba, Éva is a fiúk nem mennek Nyugatra,’45 előtti francia filmdrámák stílusát idéző csókjelenet, majd Apa el; radikális lelépése miatt később Köves Dini meg is tagadja apját (Mi az apád? – kérdezik filmünk Nyilas Misijétől, Meghalt – feleli Köves, majd helyesbít: Eltűnt.)

A sztori 1963. november 5-én (a forradalom leverésének 7. évfordulóján) folytatódik, a sűrű történet nagy része ebben a szeszélyes évutón játszódik, rádióhírben még halljuk a Kennedy-merényletet, majd az epilógusban már 1967. december 31-ét írunk: a keretet a megint fekete-fehérre váltó kép adja. Ezekben az elemelt, elszínezett jelenetmorzsákban a főhősök életének változásait látjuk: Apa hazajön s az ’56-ban félbeszakadt dalt továbbéneklik a családba pótapaként beépült, s zsíros állami állással rehabilitált Bodorral, Gábor kutatóorvossá avanzsált, Nem kell hozzá a manapság divatos több szálon futó dramaturgia, hogy Gothár megmutassa: minden mindennel összefügg, s a Köves Dinire kifutatott sztori főhősünk számára dicstelenül alakul. Első szex kipipálva, de minden Egész eltörött. Dini sorsa nyitva marad: ki lehetne ma egy Köves Dini? És ki Magda? Vagy Pierre? Vajon mikor dől össze a lázadás idolja? Mikor és miért tör(et)ik meg, ha egyáltalán? Vajon díszötvenhatos lenne-e az Apa? És Rajnák, akinek a nevét Gothár az ifipark rettegett cerberusától kölcsönözte, megszelídül-e? Vajon Bodor elszámol-e idővel? A jövőbe mutató szálakat látszólag elvarrja Gothár, mindenki párra, vékonyjegű autonómiára lel, ám a filmvégi csillagszórós happy end dacára a Megáll az idő alapvetése mégiscsak a kölcsönös kudarcélmény, a sikertelenség és a megcsalatás, s ebből kifolyólag a társadalmi betagozódás kényszere. Hogy anyánk és apánk nyomába lépjünk, az tényleg elkerülhetetlen. Ezért van „a szar is leszarva”. Megbukik a „haragban a világgal”-életérzés, az idő már nem áll, hanem halad, a dekadencia nem lehet örök, a Köves Dini-generáció 99%-ának maximum a gimi/egyetem végéig tartott, erre a hullarészeg Kis(katona)Köves is rájön. Dini eltávon van a honvédségtől, Magda férjezett anyuka lett, a legmeglepőbb húzással pedig Malacpofa-Lívia gyereket szült egykori elvtársának-ellenlábasának, Rajnáknak.  Egyedül Szalay Péter, azaz Pierre maradhat az ellenállás, a kamaszdac örök szimbóluma, a mi Zbigniew Cybulskink.Pierre nem vesz fel köpenyt a suliban, nem kandikál ki fésű a zsebéből, a haja égnek mered, iszik, autót vezet, a felnőttek is összecsinálják magukat előtte. Pierre nem táncol, ő csak besétál a tánciskolába. Annyira hiteles figura, hogy napjainkba is beillő laza szlenggel és hanghordozással beszél (’63-ban vagyunk, a film ’81-ben készült). A jó svádájú vagány, az anarchista lázadó archetípusa, egy az egyben testesíti meg a gyermek-felnőtt, az ember-rendszer és a gyerek-gyerek (negyedikes gimis vs másodikos gimis) ellentétet. Mindig grabancon ragadják, de ő illékony szerzet, senki és semmi, egy megfoghatatlan jelkép.

A neve is mágikus: egyszerre idézi fel a francia újhullám truffaut-i kamaszát és a Kifulladásig szélhámosát. Kocsi-út az éjszakába Kiskövessel és Szukics Magdával: elhajtanak a Fürst Sándor utcai Duna mozi előtt, az Előzést hirdeti a plakát. Gothár előző filmjében is hódolt a mozinak (sőt Makk Károlynak), itt is kikacsint: az Előzés Bruno és Roberto párosa a Pierre-Kisköves tandemet idézi fel. You’re our destiny, Pierre… Mindenki titkon az akar lenni, csak senki nem tud vagy nem mer. És ő már nem is Pierre, mert „Ő nincs itt”, hanem egy látomás, maga „Cliff Richard endösedóz”, a rakenroll életérzés merész kelet-európai megtestesítője. Önmagában kultikus. A sulibulin a szekrénynek döntött lány nem azért mantrázza Pierre nevét, mert az aktust élvezi, hanem mert egy félisten futó kalandja lehet.

Forrás: magyar.film.hu